A könyv:     Q - Égi Hírmondó

Barasits Zsuzsanna látó, nem a csillagokból, kártyából, hanem a szellemi világ segítségével egyenest az emberi lelkekből olvas. Több mint 10 éve segíti sikeresen az emberek boldogulását tanácsaival, útmutatásaival. Tapasztalatairól, munkájáról szeretett volna könyvet megjelentetni, mostanában azonban egyre aggodalmasabban tekint a világ eseményeire, annál is inkább, mivel egészen komoly előrejelzései vannak a körülöttünk zajló dolgokat illetõen. Fontosabbnak tartotta, hogy az erre vonatkozó szellemi információit tegye közzé. Könyve, a "Q" (vagyis Igazság) címmel nemrégiben jelent meg, ennek kapcsán beszélgettünk.

- Látó, látnok és jósnő között van valamiféle különbség?

- Természetesen. A látó és a látnok ugyanannak mondható, a jósnő különböző funkciókat takar, pl.: kártyavető vagy valamilyen más eszköz segítségével jósol. A látás egy olyan képesség, amely nem eszközhöz kötött. Vagy gondolati úton jön az információ, vagy hang, látás, látomás formájában, nálam fantomképszerűen működik. A kártyához először álcázásképp nyúltam. Amikor ezt a képességet felfedeztem magamban, akkor nálunk ez a dolog még nem volt elfogadott, egyébként is nagyon furcsának tűnt. Amikor magam is meggyőződtem az igazságáról, attól fogva kezdtem el emberekkel foglalkozni.

- Adottság ez vagy képesség?

- Adottság, hisz volt gyermekkori élményem is a látással kapcsolatban, de nem foglalkoztam vele, álomnak hittem, véletlenszerű eseménynek tartottam. 1980-ban ragadott el intenzíven, aztán folyamatosan jöttek a képszerű látások, amik addig nem voltak.

- Lehet, hogy ezekhez fel kell nőni, valamilyen szellemi szintet el kell érni?

- Korábban nem érdekelt semmilyen ilyen jellegű téma, inkább arra gondolok, hogy az embernek eredendően benne van az életprogramjában, sorsvonalában, ami egy adott időszakban beindul. Úgy ítélem meg, ez nem az én működésem. Ha rajtam múlt volna, soha nem foglalkozom jóslással, ha nem kapok rá erős késztetést, hiszen nem is hittem benne. Amikor azonban elfogadtam, nagyon rövid idő alatt nagyon sokat tapasztaltam, tanultam.

 

- A látástól függetlenül létezik nálad az úgynevezett médiumírás is.

- Igen, ez egy teljesen automatikus írás. Egyszer azon vettem észre magam, hogy a ceruza tőlem függetlenül "önálló életre" kelt a kezemben: háromszor végigszaladt ugyanazon a vonalon, majd körbeírta. Nem tudtam, mit jelenthet, csak másnap vettem észre, hogy megfordítva egy arcot ábrázol. Azután folyamatosan jöttek ezek az írások, rajzok, témájukban változatosak: országokról, eseményekről, emberekről szólnak, a jövőről ugyanúgy, mint a múltról. Új tapasztalatok jöttek az "Ősök ösvényén" című film forgatása során: kiderült, hogy emberek sorsán kívül országok jövőjét is látom, a filmbe bele is került a Magyarországra vonatkozó jóslásom. Ez is, és a többi esemény is, amikről a médiumíráson keresztül értesültem (néhányat különböző médiában már közzé is tettem), mind beteljesültek, vagy már elkezdődtek ezek a folyamatok.

- Ez vezetett rá végül arra, hogy most ezeket az írásokat könyv formájában is összegyűjtsd és kiadd?

- A tavaly szeptemberi események döbbentettek rá ennek a fontosságára, hisz azokat is már jó ideje jeleztem a környezetemnek. Már másnap rengetegen hívtak és aggódva kérdezték, hogy most mi lesz. Ennek kapcsán vettem elő az immár hat éve lejegyzett írásokat, és meglepve tapasztaltam, hogy az 1999-es év írásai egyértelműen erre az időszakra vonatkoznak, és bizony elég sok dolgot - nem mondhatnám, hogy kifejezetten jókat - jeleznek még. Emellett egy nagyon komoly figyelmeztetés is kiolvasható a szövegekbõl, hogy az emberiség ismét csak őrülten a végzete felé rohan, de ugyanakkor, ha egy kicsit odafigyelnénk, elgondolkoznánk a körülöttük lévő dolgokon, még megvan a lehetőség rá, hogy ezt megváltoztassuk. Ezért gondoltam úgy, hogy az írásoknak nyilvánosság elé kell kerülniük, hogy az emberek a már megtörtént, megtapasztalt dolgok alapján mérlegelhessenek, és dönthessenek: merre tovább?

- Ilyen nagy horderejú dolgokat, melyek akár a világ sorsát is befolyásolhatják, elég nagy  felelősség tudni, birtokolni, arról nem is beszélve, hogy hogyan lehet ezt elmondani az embereknek.

- Valóban hatalmas felelősség és úgy éreztem, ezt most meg kell osztanom az emberekkel, hisz én csak a közvetítője vagyok ezeknek az információknak. Csak az emberekkel együtt tehetünk valamit, olyanokkal, akik akarják és képesek is befolyásolni - természetesen jó irányba - a dolgokat. A felelősség közös, ez alól senki nem vonhatja ki magát, tudomásul kell venni, és fel kell készülni akár a rossz dolgokra is. Én továbbítani akarom a jeleket, felhívni rájuk a figyelmet, elmondani, hogy melyik a jó út és figyelmeztetni a rosszra - ezt teszem mindennapi munkámban is, amikor egyes emberek életét nézem.

- A szöveg első látásra meglehetősen különösnek tűnik, erősen eltér a megszokott, olvasmányos könyvektől - mégsincsenek magyarázatok fűzve az egyes részekhez.

- Minden változtatás nélkül, az eredeti "égi nyelvű" szöveget adtam közre, csupán a könnyebb olvashatóság miatt lett sorokba szedve. Gondolkoztam, hogy magyarázatot kellene hozzá fűzni, de végül arra jutottam, hogy minden embernek magának kell felfedeznie az értelmet benne. Bár sok dolog egyértelmû elsõ olvasásra is, a szöveg több dimenziós, amelyek csak akkor tárulnak fel, ha valaki képes ráhangolódni, megnyitni a lelkét előtte. Csak teljes szívvel, lélekkel és értelemmel lehet és kell is olvasni és megérteni, és akkor olyan, mint egy égi dal, mely visszhangzik az ember lelkében.

- Mit gondolsz, mit hiszel, mi az, ami irányítja?

- Bizonyos vagyok benne, hogy van egy olyan szellemi erő, ami az egész világ rendjét irányítja. Ezt mindig egy számítógéphez hasonlítom. Az ember a "léleklemezén" keresztül kapja az eredeti programot. Én például amikor egy idegen ember sorsát nézem, le tudom hívni ezt a központi tárolóegységről, úgy hogy arra gondolok, amire kíváncsi vagyok. Ez általában képszerű, és kapcsolódik hozzá egy nem szokásos beszédstílus, melynek szókincse is eltérő, szűkebb, tömörebb - ez tapasztalható meg egyébként a könyvben is.

- Mégis, hogyan lelhet rá az ember a feladatára, az igazságra?

- A lélek hordozza az információt, ennek a jeleire kell odafigyelni, jelzi az igeneket, a nemeket, a hibákat is. A lélekprogram az égi kapcsolat, a földhöz, a matériához való kapcsolata a test, a tudatnak pedig ezeknek az összhangját kell megteremtenie, mivel az univerzális körforgásban ez nélkülözhetetlen. Ha a tudat vagyis a szabad akarat nem fordít gondot, nem figyel a rezgésekre, jelekre, vagyis felelősség nélkül cselekszik az ember, akkor könnyen rossz, romboló irányba fordulhat. Torzíthatja a valós jelzésrendszert. Az elkényelmesedett ember önmagának ködösít, ezért a valós dolgokat rosszul ítéli meg, amit alkot, az hamis lehet. A tudatnak pedig óriási szerepe van abban, hogy a jó minőséget, a fejlődő, a jövőre utat teremtő tevékenységet folytassa valaki. Egy pici lehetőségbõl is tudsz csodát teremteni, ha tetteid pozitív gondolkodással igaz alapokról irányulva valós értékteremtésre törekednek.

- Jól látom, hogy a világban mégis inkább az ellenkezője, a negatív energiák működnek?

- Igen, erre figyelmeztet a könyv is. A világ erősen rombolja önmagát, nem a valós értékek teremtésre törekszik, hanem az anyagi javakra, és az értékmérésében ez a meghatározó. A tényleges belsőérték helyett a vélt értékek kerülnek előtérbe, mindennek alapja a pénz Elveszik a valós viszonyítási alap, mivel nincs meg a kiinduló pont, nem tudod, hogy cselekedeteid hova vezetnek. Kell lennie valamiféle rendnek, szabálynak, formának, hogy ne legyen összeütközés. Ha nincs meg ez a szabályozó elem, akkor a dolgok, az emberek sértik egymást, a törés pedig maradandó heget hagy. Nézd meg a természetet, milyen tökéletesen, dinamikusan működik, egészen addig, míg az ember bele nem nyúl, de abban a pillanatban felborul az egyensúly, ha beleavatkozik. A Föld önmagát gyógyítja, mert tökéletesen működik az univerzális programja, az embernek pedig a tudatosan kellene helyrehoznia a saját maga által okozott károkat.

 

- Vajon meddig rombolhatunk még?

- A katasztrófák, betegségek, környezeti változások mutatják, hogy milyen komoly sebeket okoztunk már, az Égnek pedig nincs szüksége az ember minőségére akkor, ha nem alkot, s nem fejlődést hoz neki is. Az Ég fejlődése a matériában megvalósult gondolat és rosszat nyilván nem akar, mert az őt is pusztítja. A Teremtőnek nem érdeke, hogy szét legyen darabolva a műve, márpedig pillanatnyilag pont ezt tesszük. Pedig hatalmas tudások, intelligenciák vannak itt lenn a földön, s most össze kellene fognunk, alkotni, gyógyítani kellene.

- Gondolod, hogy képesek lesznek rá az emberek?

- A lehetőség megvan rá, a folyamat visszafordítható, csak sajnos az emberek közönyössé váltak, nincs bennük együttérzés. A régi világ összetartása, az egymás iránt érzett felelősség, segítség elveszni látszik. Pedig nem mindegy, hogyan gondolunk valamire. A gondolattal energiát sugározhatunk ki, és ha ez egy határozott, pozitív együttérzõ gondolat, akkor ez az energia felerősödik, fényként áramlik, jó irányba hat. De ehhez előbb le kell tisztítani a normákat, szabályokat, hogy ne hamis képek legyenek, melyek elvesztetik az igazságot, az erőt. Ne csak mutatós, hanem nemes is legyen a világ. Nem szabad a tudatot eltévedni, megtéveszteni hagyni.

- Ezek szerint igaz az, hogy a tudat valóságot teremt?

- Pontosan így van. A gondolat teremtő erő, szinte mindenre képes. Az ősi tudás például képes volt matériát teremteni. Nekünk most meg kell előznünk a végső katasztrófát, ezt kell tudatosítani!

A riportot készítette: Szörnyi Krisztina

Az itt szereplő dokumentumok az 1999. évi LXXVI. törvény alapján szerzői jogi védelemben részesülnek, további felhasználásuk a szerző engedélyéhez kötött.