Barasits
Zsuzsanna látó, nem a csillagokból,
kártyából, hanem a szellemi világ
segítségével egyenesen az emberi lelkekből
olvas. Több mint tíz éve segít
a hozzáfordulókat tanácsaival, útmutatóival.
Mivel a körülöttünk zajló eseményeket
látja, egyre aggodalmasabban tekint a világra.
Amit
a szellemek eddig üzenetek,
minden megtörtént!
- Véleménye szerint merre tart az emberiség?
Hogyan látja további sorsunkat?
-
Szerintem egyre inkább rossz irányba haladunk.
A céljainkban nem értékteremtő gondolatok
az uralkodók. Nem az alkotás, az azzal járó
sikerélmény, az öröm az, ami betölti
a mindennapjainkat, hanem a pénz, az anyagiak hajszolása
folyik. Mivel hiányzik az életünkből
az alkotás élménye és az ezzel
felszabaduló pozitív energia, nagyon feszültek,
ingerültek, fáradtak vagyunk. Ha a múlt
értékeinek továbbvitele nem történik
meg, ha nincs cél, csak a jelenben élünk
és gondolkodunk, akkor nem lesz jövő sem. Kötelességünk
lenne ebben az időszakban az örök értékek
megóvása és új értékek
teremtése. Ha nem vagyunk erre képesek, elveszíthetjük
létjogosultságunkat a Földön. Bizonyos
vagyok abban, hogy van egy olyan szellemi erő, ami az egész
világ rendjét irányítja. Ezt
mindig egy számítógéphez hasonlítom.
Az ember a "léleklemezén" keresztül
kapja az eredeti programot. Én például,
amikor egy idegen ember sorsát nézem, le tudom
hívni ezt a központi tárolóegységről,
úgy, hogy arra gondolok, amire kíváncsi
vagyok.
-
Hogyan lelhet rá az ember a feladatára?
-
A lélek hordozza az információt, ennek
a jeleire kell odafigyelni, jelzi az igeneket, a nemeket,
a hibákat is. A lélekprogram az égi
kapcsolat, a földhöz, a matériához
való kapcsolata a test, a tudatnak pedig ezeknek
az összhangját kell megteremtenie, mivel az
univerzális körforgásban ez nélkülözhetetlen.
Ha a tudat, vagyis a szabad akarat nem fordít gondot,
nem figyel a rezgésekre, jelekre, vagyis felelősség
nélkül cselekszik az ember, akkor könnyen
rossz, romboló irányba fordulhat. Torzíthatja
a valós jelzésrendszert. Az elkényelmesedett
ember önmagának ködösít, ezért
a valós dolgokat rosszul ítéli meg,
amit alkot, az hamis lehet. A tudatnak pedig óriási
szerepe van abban, hogy a jó minõséget,
a fejlődő, a jövőre utat teremtõ tevékenységet
folytassa valaki. Egy pici lehetőségből is tudsz
csodát teremteni, ha tetteid pozitív gondolkodással
igaz alapokra irányulva valós értékteremtésre
törekednek.
-
Sokan keresik fel nap mint nap, gondolja, hogy tanácsaival
befolyásolhatja az egyes ember és így
az emberiség, illetve a Föld sorsát is?
Tapasztalata szerint boldogabbak, nyugodtabbak az emberek,
miután felkeresték Önt?
-
Valóban nagyon sokan keresnek fel különböző
társadalmi osztályokból. Úgy
tapasztaltam a visszajelzések alapján, hogy
a tanácsaim segítenek, sokan visszanyerik
életkedvüket, újra célt látnak
maguk előtt, kijönnek a válságokból.
Újra felfedezik, hogy mi a valódi érték,
addigi bezártságukból képessé
válnak kilépni, nagyobb önkontrollra
tesznek szert. Komoly segítséget nyújthatnak
az itt nyert információk. Problémamegoldó
képességük javulhat, hisz a gondot a
megoldatlanság érzése, az egyhelyben
való topogás váltja ki.
-
Tapasztalata szerint kik kíváncsiak leginkább
a jövőre, kik látogatják Önt a leggyakrabban?
-
Van, aki tényleg hisz bennem, és valóban
érdeklődik, van, aki csak kíváncsi,
és zavarban van, miközben próbálja
bizonygatni, hogy nem hisz az ilyen dolgokban. Ők azonban
a "megtapasztalás" után elgondolkodnak.
Azonnal érezhetővé válik morfondizálásuk,
látható, ahogy harcol bennük a képtelenség
megélt valósága és a kételkedés.
Általában pár nap múlva felhívnak,
és megköszönik újra, hogy olyat
láttak, hallottak, amit nem hittek volna. Ezt roppant
fontosnak tartom, mivel ledől számukra az a fal,
ami megfosztotta őket attól, hogy a saját
"üzeneteiket" vagy környezetük
jelét érzékeljék. Általában
egészségükre, érzelmi életükre,
karrierjükre, családjukra kíváncsiak
az emberek. Azt tapasztaltam, hogy a legtöbb energiát
érzelmi életükre fordítják.
Ha ez nem működik, akkor ez kihat életük
egyéb területeire is.
-
Hogyan lett "látó"? Lehet ezt tanulni,
vagy valahogyan szert tenni erre a képességre?
-
Először a saját sorsomat "álmodtam"
meg, legalábbis azt hittem, álom volt, majd
tapasztaltam, ha a baráti körömből valaki
panaszkodott, vagy problémáról beszélt,
a szemem előtt apró fénypontok kezdenek villogni,
és rövid időn belül egy "fénysugár"
követi, fényfoltok váltják egymást.
Nagyon megijedtem, orvoshoz fordultam, először szemészhez,
majd ideggyógyászhoz. Azonkívül,
amit addig is tudtam, hogy nem jól látok,
semmi újat nem derített ki, az idegorvos meg
idegkimerültséget gyanított, idegnyugtatót,
pihenést javasolt. Tudtam, hogy ez nem lehet. Elkezdtem
figyelni a jelenségeket, és azt vettem észre,
hogy figurák vannak a foltokban, és lassan
rájöttem, hogy eseményeket látok.
Mivel minden esetben olyankor tapasztaltam, amikor valakinek
valamilyen gondjáról beszéltünk,
rájöttem valami összefüggés
lehet a látott dolog és a személy között.
Ettől kezdve már "egyszerű" volt a "mozi"
nézése, azonosítani tudtam a velem
szemben álló személy "fénykontúrozott"
figuráját, tudatosan kezdtem figyelni az eseményeket.
Évekbe tellett, mire a látott események
valóságos megtörténése
meggyőzött arról, hogy ezzel segíteni
lehet. Próbáltam tanácsot adni a barátaimnak,
de pusztába kiáltott szó volt. Törtem
a fejem, hogyan tudnám ezt hatásosabban alkalmazni
úgy, hogy ne kelljen fölfedni azt, amit tapasztalok,
nehogy hülyének nézzenek. Ekkor jutott
eszembe az ősi jóslási technika, a kártyavetés.
Ezután azt mondtam a barátaimnak játékosan:
gyere kivetem a sorsodat! Érdekes módon ennek
volt hatása. Nem előtte ugyan, hanem az események
megtörténte után. Visszaemlékeztek
arra, amit "jósoltam", megdöbbentek
azon, hogy egyezik azzal, amit mondtam. Ezek után
már akarták, hogy "vessek" nekik
kártyát. Egy idő után már minden
szabad időmet lefoglalták ezek a "nézések",
ezért a barátaim folyamatosan mondogatták,
amikor tiltakoztam, hogy nem érek rá, vállaljam
fel hivatalosan is. Óriási harc dúlt
bennem, végül több mint tíz éve
felvállaltam. Ettől a pillanattól hihetetlen
fejlődés állt be. Pár héten
belül múltat, jelent, jövőt láttam
időrendi sorrendben, és már évekre
tudtam bontani az eseményeket.
Az
üzenetek vételének egyik módszere.
- Médiumi írással hogyan kezdett el
foglalkozni?
-
Egyszer csak azon vettem észre magam, hogy a ceruza
függetlenül, önálló életre
kelt kezemben: háromszor végigszaladt ugyanazon
a vonalon, majd körbeírta. Nem tudtam mit jelenthet,
csak másnap vettem észre, hogy megfordítva
egy arcot ábrázol. Azután folyamatosan
jöttek ezek az írások, rajzok, témájukban
változatosak: országokról, eseményekről,
emberekről szólnak, a jövőről ugyanúgy,
mint a múltról. A felelősségérzetem
állandó kételkedést váltott
ki belőlem - mert láttam olyat, amit magam sem hittem
el, de visszaigazolások igazolták a látás
valóságát. Szerintem ahogy az embereknek,
úgy a Földünknek, sőt a világegyetemnek
is megvan a saját sorsa, amiben komoly szerepe van
tetteinknek, cselekedeteinknek. Saját fejlődése
érdekében teremtődött a természet,
az élővilág és az ember maga is. Pontosabban
a saját mását, gondolatait alkotta
meg ebben az idozónában, amelynek folytonosságához,
újrateremtődéséhez egy komoly értékrendet
is "programozott". Ezek megtartása, betartása,
további értékteremtő fejlődése
adja a jövőt. Amikor az ember sok hibát követ
el, és ezzel veszélyezteti saját túlélését,
a szellemvilág jeleket ad. A könyvem, ami a
Q címet viseli, a szellemvilág az emberiség
jelenével, közeljövőjével kapcsolatos
üzeneteit közvetíti a ma emberének.
Éjjel-nappal, 8 hónapon át
készült a könyv.
- Mi késztette arra, hogy közzétegye
az "üzeneteket"?
-
A tavaly szeptember 11-ei események döbbentettek
rá ennek fontosságára, hisz azokat
is már jó ideje jeleztem a környezetemnek.
Már másnap rengetegen hívtak, és
aggódva kérdezték, hogy most mi lesz.
Ennek kapcsán vettem elő az immár hat éve
lejegyzett írásokat, és meglepve tapasztaltam,
hogy az írások egyértelműen erre az
időszakra vonatkoznak, és bizony elég sok
dolgot - nem mondhatnám, hogy kifejezetten jókat
- jeleznek még. Emellett egy nagyon komoly figyelmeztetés
is kiolvasható a szövegekből, hogy az emberiség
ismét csak őrülten a végzete felé
rohan, de ugyanakkor, ha egy kicsit odafigyelnénk,
elgondolkoznánk a körülöttünk
lévő dolgokon, még megvan a lehetőség
rá, hogy ezt megváltoztassuk. Ezért
gondoltam úgy, hogy az írásoknak nyilvánosság
elé kell kerülniük, hogy az emberek a már
megtörtént, megtapasztalt dolgok alapján
mérlegelhessenek és dönthessenek, merre
tovább? Ez hatalmas felelősség, és
úgy éreztem, meg kell osztanom az emberekkel,
hisz én csak a közvetítő vagyok. Csak
együtt tehetünk valamit, olyanokkal, akik akarják
és képesek is befolyásolni - természetesen
jó irányba - a dolgokat. A felelősség
közös, ez alól senki nem vonhatja ki magát,
tudomásul kell venni, és fel kell készülni
akár a rossz dolgokra is. Én továbbítani
akarom a jeleket, felhívni a figyelmet, elmondani,
hogy melyik a jó út, és figyelmeztetni
a rosszra - ezt teszem mindennapi munkámban is, amikor
az egyes emberek életét nézem.
-
F. I. -
